Tamagotchi-szerű AI-kisállatot csinál a hétköznapi tárgyakból a CMU

Elfelejtette megöntözni a növényt. A kijelzőn nem sárguló levelet lát, hanem egy növény alakú kisállatot, amint szomorúan lógatja a fejét. Lehet, hogy ez elég lesz, hogy felálljon és a locsolókannáért nyúljon. Amint vizet önt a földbe, a képernyőn a kisállat izgatottan örül – írja a WIRED.

Az OATs, vagyis Object Agent Twins mögött Daehwa Kim áll, a Carnegie Mellon Future Interfaces Groupjának ötödéves doktorandusza. A mikro-AI-avatárok apró E Ink kijelzőkön élnek, és hétköznapi háztartási tárgyakhoz csatlakoznak. Kim a detroiti ACM UIST konferencián mutatta be a projektet novemberben, ahol két tiszteletbeli említést kapott.

A célja az volt, hogy a '90-es évek Tamagotchijához hasonló élményt vigyen a fizikai tárgyakhoz. „A gondoskodás örömét visszük a virtuálisról a fizikai tárgyakra” – mondta a WIRED-nek. Többen arra biztatják, hogy készletként is értékesítse az OATs-t, ő azonban még nem döntött róla.

Hogyan működik

A kijelzőt belső és külső szenzorok táplálják, amelyek nedvességet, hőmérsékletet, páratartalmat, fényt, jelenlétet és mozgást érzékelnek. A főmodul ára nagyjából 20 dollár. Az érzelmi állapotokhoz tartozó sprite-okat a Google Gemini Nano Banana képgenerátora készíti az érzékelt adatok alapján.

A beállítás webes felületen történik: a felhasználó elnevezi az OAT-ot, kiválasztja a szenzorokat, a webalkalmazás pedig a tárgy neve és leírása alapján pozitív és negatív viselkedési mintákat javasol. Egy növénynél például a „stabil levegőhőmérséklet” vagy az „alacsony páratartalom” lehet pozitív kiváltó, de ez testreszabható.

Egy gördeszkára rögzítve az OAT szomorú és magányos arcot mutat, ha pár napig nem érzékel mozgást. Amikor újra deszkázni kezdünk, a kijelzőn vidám arc jelenik meg. Kim szerint: „Az ilyen élettelen tárgyak lehetnek kifejezőbbek.”

Korlátok és használati módok

Az akkumulátor élettartama a gyengeségük: három-négy nap, hangérzékelővel együtt viszont csak egy nap. A töltés USB-C porton keresztül történik. Kim szerint a rendszer inkább koncepcióbizonyíték, mint kész termék.

A kipróbáló felhasználók három módon használták az OAT-okat. Az egyik az „Használnak engem?” kérdés: például egy kávéfőzőre csatolva az avatár akkor izgul fel, amikor a gép őrölni kezd. A második a figyelmeztetés: a 3D-nyomtatók káros gőzt bocsátanak ki, és az OAT jelezheti, hogy a készülék működik. A harmadik a saját szokások nyomon követése: valaki egy súlyzóra csatolta, hogy ne „okozzon csalódást” a kisállatnak.

A konferencián a bemutató népszerű volt, Kim pedig versenyt hirdetett arra, ki talál ki a legérdekesebb tárgy-párosítást. A weboldalán az elkészült sprite-ok galériája látható, a konferenciabadge-től a vízipalackra készült pandaavatarig.

Az antropomorfizálás kérdése

A bemutató vitát indított arról, helyes-e emberi tulajdonságokat és érzelmeket adni az AI-nak, hogy az emberek kötődjenek hozzá. Az iparágban is téma: a cégek gyakran emberi fogalmakkal írják le a chatbotok viselkedését, például a „hallucinálás” kifejezéssel. Az Anthropic is bejelentett egy „álmodás” funkciót, amelynek során az AI-agent háttérfolyamatként takarít a helyi memóriában.

Az ilyen emberi jellemzők torzíthatják az erkölcsi ítéletet és túlzott bizalmat kelthetnek. Kim ezért korlátozta az OAT-ok interakcióit kifejező érzelmekre és az E Ink kijelzőre. „Az antropomorfizmus bizonyos helyzetekben nagyon hasznos lehet, például a viselkedésváltoztatásban” – mondta. „Az emberek elnevezik az autójukat és a biciklijüket, az iPhone-jukat viszont ritkán. A jövőben egyre szorosabb kapcsolatunk lesz az AI-val, de vigyáznunk kell, hogy ne éljünk vissza vele.”