Az AI láthatatlan „kognitív adót” ró a legalacsonyabb bérűekre
Henrietta Moore, az UCL Institute for Global Prosperity igazgatója szerint az AI tovább terheli azokat a dolgozókat, akiknek már most is kiszámíthatatlan a bérük, bizonytalan a lakhatásuk és nő az adósságuk.

Az AI egyre nagyobb mentális terhet ró azokra a dolgozókra, akiknek a jövedelme eleve bizonytalan — írja a The Guardian. Henrietta Moore, az UCL Institute for Global Prosperity igazgatója szerint a legalacsonyabb bérűek érzik ezt a legerősebben, és a jóléti rendszert is át kellene gondolni az AI-val átalakuló gazdaságban.
Az agyi tőke új értéke
A közgazdaságtan történetében az emberi agy ritkán számított önálló vagyonnak. Ez most változik: ahogy a gépek átveszik a rutinmunkát, az értékesebbé válik az ítélőképesség és a kreativitás. A közgazdászok erre az „agyi tőke” kifejezést használják. A Világgazdasági Fórum szerint a munkáltatók ma az analitikus gondolkodást tartják a legfontosabb képességnek, és becslése szerint 2030-ig minden 100 dolgozóból 59-nek lesz szüksége átképzésre.
Moore a New York-i Global Brain Economy Summit konferencián tette fel a kérdést, mennyi hely marad a tanulásra és a kreativitásra, ha valakinek a fejét a lakbér vagy a hét végéig tartó élelem gondja foglalja le. Két új index rangsorolja az országokat és az amerikai államokat agyi tőke szerint, mintegy 60 mutató alapján. Mindkettőből hiányzik azonban az, hogy az emberek megélhetése mennyire biztonságos: hogy kiszámítható-e a jövedelem, kezelhetők-e az adósságok, biztonságosak-e a lakások.
Mi a „kognitív adó”?
Moore ezt a hiányzó terhet „kognitív adóztatásnak” nevezi. Szerinte ez olyan adó, amelyre senki nem szavazott, és amely a figyelmet, a memóriát és a tanulási képességet terheli, bérleti díjakon, adósságokon és a jóléti ügyintézésen keresztül. A bizonytalanság állandó háttérfolyamatként működik, mint a telefon akkumulátorát lemerítő alkalmazás, az évek során pedig a krónikus stressz magát az agyat kopasztja.
Az AI szerinte emeli ezt az „adókulcsot”: a kiszámíthatatlan beosztások és a rövidülő műszakok már azelőtt terhelnek, hogy a munkahelyek megszűnnének. Moore példaként a Walmart AI-vezérelt beosztásai alatt dolgozó munkatársak tapasztalatait említi.
Moore egy hipotetikus hetet is leír: egy dolgozó bérleti díja emelkedik, és utolsó pillanatban elveszít egy műszakot — ez a garantált órák nélkül dolgozóknál gyakori. A hiányt hitelkártyára teszi, a lakbér miatti aggodalmában később késve adja be a jóléti űrlapot, és emiatt büntetésből kevesebb támogatást kap. Három kis kudarc így teszi szegényebbé a háztartást pénzben, figyelemben és egészségben.
Mit mutatnak a kutatások?
A Journal of Economic Psychology 2024-es, 112 000 embert vizsgáló elemzése szerint a pénzhiány mérhetően rontja a gondolkodást, a hatás pedig megszűnik, amikor a nyomás enyhül. Moore hivatkozik egy indiai vidéki vizsgálatra is: az alacsony bérű dolgozók, akik béküket néhány nappal korábban kapták meg, 7 százalékkal produktívabbak voltak és kevesebb hibát vétettek.
Dél-Afrikában a férfiak nyugdíjkorhatárának 65-ről 60 évre csökkentése összefüggésbe hozható azzal, hogy a korábban jogosultak lassabban veszítették el a memóriájukat, és mintegy 5 százalékponttal ritkábban kaptak demenciát — a szerző ezt a kutatásokból idézi, a hatásnagyságot másodkézből.
Moore szerint az AI-felügyelet is mentális fáradtságot okoz: ezt a Boston Consulting Group kutatása szerint mutatja. Aki át kell képezze magát az AI-gazdaságra, de a fejét a pénz- és lakhatási gondok foglalják le, nehezen fog új készségeket elsajátítani.
Nagy-Britanniában már az AI előtt is komoly a probléma: mintegy 2,7 millió ember hosszú távú betegség miatt van munkanélkül. A szerző intézetének kutatása szerint a több területen bizonytalan élethelyzetű emberek keresetében akkora hátrány mutatkozik, mint a nemek közötti bérszakadék, és ez hét év után nagyjából megduplázódik. Az Egyesült Királyság AI-miniszter szerint a kormánynak komolyan kell vennie, hogy a technológia „példátlan hatást” gyakorolhat a munkaerőpiacra.
Pénz vagy szolgáltatás?
Elon Musk szeptemberben a Fehér Házban azt mondta, az AI „univerzális magas jövedelmet” hoz, vagyis a Szilícium-völgy kedvenc válaszát a munkahelyvesztésre: készpénzt. Sam Altman finanszírozásával egy kísérletben alacsony jövedelmű amerikaiak havi 1000 dollárt kaptak, de a mentális egészségben mutatkozó javulás az első év után elhalványult.
Moore szerint a készpénz segít, de nem biztosít bölcsődei helyet vagy időben érkező buszt. A jobb válasz az univerzális alapszolgáltatások lenne: gyermekellátás, lakhatás, közlekedés és digitális hozzáférés, használati díj nélkül — ez az elv áll az NHS mögött is. Az ingyenes gyermekellátás önmagában becslése szerint 60 000 nem dolgozó szülőt juttatna munkába Nagy-Britanniában.
Moore azt kéri, hogy minden kormány minden költségvetési döntésnél tegye fel a kérdést: hogyan változtatja meg ez a legszegényebbek kognitív terhelését? Nagy-Britannia a decemberi miami csúcs után veszi át a G20-elnökséget, és ezt a kérdést a legnagyobb gazdaságok elé kellene vinnie. Moore a környezeti károk számbavételéhez hasonlítja a mostani helyzetet: ahogy a gazdaság levegőben és vízben okozott kárát évtizedekkel ezelőtt elkezdték számolni, most az emberi elmék károsodását is számba kell venni, mégpedig a G20-elnökség alatt.