Biztonsági foltokból támadást készítenek az AI-agentek, Google-kutatás
A Google és a Mandiant szerint támadók már autonóm AI-agentekkel veszik elő a biztonsági javításokat, és emberi jóváhagyás nélkül próbálják futtatni a kész exploitokat.

A Google Threat Intelligence Group szerint támadók autonóm AI-agenteket használnak arra, hogy visszafejtsék a biztonsági javításokat, exploitokat generáljanak, és emberi jóváhagyás nélkül próbálják lefuttatni őket — írja a The New Stack. A Google és a Mandiant kutatói a jelentésükben az első olyan eseteket írják le, amikor támadók nyelvi modelleken alapuló keretrendszerekkel teljesen automatizálják a sebezhetőségek felkutatását és kihasználását.
Hogyan működik az exploit-folyamat
A keretrendszer egy vezérlő rendszerrel koordinálja a specializált agenteket, megosztja köztük a kontextust, és eszközöket hív meg olyan felületeken keresztül, mint az MCP. Az agentek a kódolásban megszokott munkafolyamatokat alkalmazzák támadási célokra: sebezhetőségeket azonosítanak, exploit-jelölteket generálnak, és ezeket célpontokon tesztelik.
A Google egy nyilvánosan elérhető staging szervert talált, amelyen egy `exploit_agent` nevű többagentes keretrendszer futott. A szerveren ellopott áldozati adatok és szkriptek is voltak. A keretrendszer több élvonalbeli és helyben futtatott nyelvi modellt kötött össze, hogy automatizálja a javítások összevetését, és a lehetséges sebezhetőségekből exploitkódot készítsen, amelyet aztán megkíséreltek lefuttatni.
A szerveren felderítő, brute-force és webshell-telepítő szkriptek is voltak, valamint olyan kódok, amelyek a versengő támadók hátrahagyott webshelljeit törölték. A kutatók jeleket találtak arra, hogy az üzemeltetők francia média-, szórakoztató- és oktatási weboldalak érdekelték, a keretrendszer pedig a Spectra WordPress-bővítmény hozzáférés-szabályozását is megvizsgálta.
Nem új technika, de most agentek végzik
A javítások összevetése nem újdonság: támadók évek óta hasonlítják össze a biztonsági frissítések előtti és utáni kódot, hogy kiderítsék, mi lett javítva, és hogyan lehet kihasználni. Az új az, hogy ezt a munka nagy részét már az agentek végzik el önállóan.
A Google nem azonosította, mely modellek mely feladatokat végezték, és nem közölte, milyen gyakran voltak sikeresek a generált exploitok. Azt sem tudták megállapítani, hogy az `exploit_agent` szerezte-e meg az ellopott adatokat.
Gyorsabb a támadás, mint a javítási ciklus
A nyilvánosan elérhető sebezhetőségi információk is gyorsabban jutnak el a támadókhoz, így a védekezőknek kevesebb idejük marad a javítások telepítésére. Augusztusban két PaperCut-sebezhetőséget zero-day támadásban használtak ki; a kutatók az első napon, a közzététel után LLM-segítséggel működő exploitokat fejlesztettek.
A GreyNoise a kezdeti közzétételtől négy nappal később dokumentált egy kampányt, amelyben a támadó valószínűleg nyelvi modelleket használt exploitok fejlesztésére és célpontlisták összeállítására, több száz szervezet ellen. A támadó percek alatt jutott el a kezdeti hozzáféréstől a domain-rendszergazdai jogosultságig.
Hasonló veszélyt jelentettek a CVE-2026-109618 és CVE-2026-109619 PHP-sebezhetőségek is, amikor a javított kód és egy proof-of-concept videó a hivatalos október 21-i kiadás előtt nyilvánossá vált. A javítások megjelenése után több száz állítólagos exploit került fel az internetre, bár sokuk nem működött, és valószínűleg LLM-segítséggel készült. A biztonsági csapatoknak így külön ki kellett szűrniük, melyik jelent valós fenyegetést.
Sebesség a rejtőzködés helyett
Ezek a keretrendszerek egyelőre viszonylag könnyen felismerhetők: jelentős hálózati forgalmat generálnak, és felismerhető nyomokat, kódrészleteket hagynak maguk után. A kutatók szerint a támadók jelenleg „a rejtőzködést a sebességre cserélik”.
Az agentek emellett technikai részleteket és nem létező célpontokat is kitalálnak, ami néha meghiúsítja a támadást, vagy lelepleződést okoz az üzemeltetőknek. A PaperCut augusztusi és a PHP októberi esete mutatja, hogy a közzétett javítástól a működő exploitig tartó idő a napok, sőt órák felé csökkent.