Válságba került a tudományos lektorálás az AI-robbanás miatt
A tudományos publikációk száma évente 5,6 százalékkal nő, emiatt a lektorálásra fordított, becslések szerint 15 000 évnyi munka ellátása egyre nehezebb. Steven Mack szerkesztő például harminc kutatónak írt, hogy egyetlen lektort találjon, míg öt éve három jelentkező is volt.
Jason Semprini egészség-közgazdász meglepődött, amikor az általa vezetett, a HPV-vakcinák kötelezővé tételének hatékonyságát vizsgáló tanulmányát egyetlen lektor félreértette, és emiatt elutasították. A kutató arra volt kíváncsi, hogyan hat a vakcinázási politikára a kötelezővé tétel, nem pedig magára a vakcina hatékonyságára. Ez a fajta félreértés, ami egy lektor esetén végzetes lehet, egyre gyakoribbá válik, ahogy a tudományos publikációk száma exponenciálisan növekszik. (Ars Technica)
A Scopus és a Web of Science adatbázisokban indexelt publikációk száma évente 5,6 százalékkal emelkedik. Becslések szerint a kutatók évente 15 000 évnyi munkát fordítanak lektorálásra, ami az Egyesült Államokban egymilliárd dollárba kerülne, ha fizetett lenne. Egyre több kutató küzd azzal, hogy időt szakítson erre a feladatra. Steven Mack, a Human Immunology szerkesztője például harminc kutatónak küldött megkeresést, hogy egyetlen lektort találjon, míg öt évvel ezelőtt ugyanennyi idő alatt három jelentkezőt is talált volna. Ez a nyomás arra kényszeríti a szerkesztőket, hogy nem megfelelő szakértelmű vagy időhiányban szenvedő kutatókat bízzanak meg a feladattal.
A lektorálás történelmi gyökerei
Bár a lektorálás ma a tudományos élet alapkövének számít, általánosan csak mintegy 50 éve vált a tudományos publikálás szerves részévé. A korai tudományos társaságok már a 19. század elején is alkalmaztak értékelési mechanizmusokat, de ezek kevésbé voltak egységesek. A tudomány művelői akkoriban független úriemberek voltak, nem pedig egyetemi professzorok, így a publikálás nem kapcsolódott karrierépítéshez. A lektorálás a 1970-es években vált fontossá, amikor az Egyesült Államokban a Nemzeti Tudományos Alap (NSF) a közpénzek elszámoltathatósága miatt kényszerült arra, hogy külső lektorok bevonásával legitimálja a kutatási támogatások odaítélését. Ez a legitimitás kulcsfontosságúvá vált a politikai befolyásolás elkerülésében.
Az AI és a publikációs robbanás kettős terhe
A publikációk számának növekedése mellett az AI is hozzájárul a lektorálási rendszer túlterheléséhez. Az AI megkönnyíti a kutatók számára a cikkek megírását, és globálisan is több ember számára teszi elérhetővé az angol nyelvű publikációkat. Ezt tetézi a „paper mill”, vagyis olyan szolgáltatások létezése, amelyek pénzért cserébe segítenek kutatóknak publikálni, gyakran gátlástalanul.
A lektorálási kérések száma havonta akár tíz is lehet, miközben a kutatóknak reálisan csak egy-kettőre van idejük. A publikációs kényszer miatt a kutatók továbbra is részt vesznek a rendszerben, annak ellenére, hogy az „extrém elhúzódó és fájdalmas” — fogalmazott Sebastian Lourido mikrobiológus. Emiatt egyre többen szorgalmazzák a változást, míg mások, különösen az AI területén, informális csatornákon, például blogokon keresztül kommunikálják eredményeiket.
Sebastian Lourido mikrobiológus szerint a folyamat extrém elhúzódó és fájdalmas.