Az AI nem szuperintelligencia, hanem szimbiotikus hálózat lesz a DeepMind szerint
A DeepMind kutatói, köztük Benjamin Bratton és James Manyika, a DeepSeek-R1 és a QwQ-32B modellek elemzésével támasztják alá, hogy az AGI nem egyetlen szupermodellből, hanem emberi és AI ügynökökből álló társadalmi rendszerből fog kibontakozni.
Az „Agentic AI and the next intelligence explosion” című tanulmányban James Evans, Benjamin Bratton és Blaise Agüera y Arcas már felvetették a szociális és intézményi megközelítés fontosságát. (The Decoder)
A „Reasoning Models Generate Societies of Thought” című második preprint pedig empirikus támogatást nyújt: a DeepSeek-R1 és QwQ-32B modellek elemzése azt mutatja, hogy ezek a rendszerek már a betanítás során belső vitákhoz, nézőpontváltásokhoz és ellentmondások feloldásához hasonló mintázatokat produkálnak. Ez a viselkedés megerősíti a gondolatot, hogy az intelligencia nem csupán egyedi tulajdonság, hanem szociális jelenség.
A szimbiotikus intelligencia koncepciója
A Deepmind kutatói, köztük Benjamin Bratton, Blaise Agüera y Arcas és James Manyika, egy új víziót vázoltak fel a jövő intelligenciájáról. Az általuk „Mesterséges Szimbiotikus Intelligenciának” (Artificial Symbiotic Intelligence) nevezett koncepció szerint az általános mesterséges intelligencia (AGI) nem egyetlen, önmagát fejlesztő szupermodellből fog kibontakozni, hanem egy komplex, ember és AI ügynökökből álló társadalmi rendszerből.
Intézmények és az alignment új értelmezése
Az emberi és szintetikus gondolkodók egyensúlya történelmi léptékű ugrássá válhat. Miközben az iparosodott országokban az emberi népesség növekedése lassul, az AI ügynökök száma exponenciálisan nő. A kutatók ezt az ipari forradalomhoz hasonlítják, amikor a gépek vették át az emberi izomerőt igénylő feladatokat. Hasonló fordulópont következhet be, amikor a szintetikus szöveg-, kód- és adminisztrációs munka meghaladja a biológiai agyak együttes teljesítményét. Az emberi szerep ekkor egy lassabb, absztraktabb irányító réteggé válhat egy elosztott szintetikus kogníciós mező felett.
Az AI-ügynököket a szerzők ideiglenes, szétszedhető és újrakombinálható egységekként írják le, amelyek modellek, szerepek, emlékek, etikai orientációk és eszközök együtteséből állnak. Ez eltér az emberi tudat folytonosságától, amely fizikailag összekapcsolt egészként funkcionál. Az ügynökök képessége minden kérésre újból összeáll, a kontextusablakban lévő információk és a felhasználói kérés alapján. A kutatók szerint ezeket a rendszereket nem szabad emberi identitással felruházni, mert ez alábecsüli a koordinált ügynök-rajok potenciálját.
Ez a szemléletmód átalakítja az ember-AI interakciót is. A jövő felületei valószínűleg vizuális hálózatdiagramokhoz hasonlítanak majd, ahol az ügynökök csomópontokként jelennek meg, és a felhasználók egyetlen áttekintésből irányíthatják őket. A szükséges készségek is megváltoznak: a hagyományos programozás rendezett lépéseivel szemben a koordináció rugalmasságot, kísérletezést és a gépekkel való feladatátadást igényel.
A kutatók szerint a legnagyobb nyitott kérdés az ember és a sok ügynök közötti együttműködés szabályainak lefektetése. Az intézmények szerepe kulcsfontosságúvá válik, mivel az olyan alapvető társadalmi fogalmak, mint a bűntudat vagy az erény, nem redukálhatók árakra vagy tranzakciókra. A bírósági rendszerhez hasonlóan, ahol a szerepek, szabályok és eljárások alakítják az ítéletet, az AI-rendszerek esetében is az intézményi keretek határozzák meg az ügynökök működését.
Az „alignment” fogalma is átértelmeződik: az emberi értékek nem felülről rögzített elvek, hanem az emberek, ügynökök és intézmények közötti folyamatos kapcsolat révén alakulnak ki. A QwQ-32B modell elemzése alapján ezek a szociális mintázatok már a betanítási fázisban is megfigyelhetők voltak.