Kevesebb mint minden ötödik egyetemnek volt AI-szabályzata az UNESCO szerint
Az UNESCO 90 országot felmérő vizsgálata szerint az egyetemek kevesebb mint ötöde rendelkezett formális AI-szabályzattal, miközben a diákok AI-használata sok országban szinte általános.
A mesterséges intelligencia használata a diákok körében sok országban szinte általánossá vált. Az egyetemek többsége azonban lassan reagál: az UNESCO 90 országot felmérő vizsgálata szerint egy évvel ezelőtt még kevesebb mint minden ötödik felsőoktatási intézménynek volt formális AI-szabályzata — írja a The Conversation AI.
Miért nehezebb az egyetemeknek alkalmazkodni?
A felsőoktatásban nagyobbak az évfolyamok, és korlátozott a tanár–diák közvetlen kapcsolat. Emiatt nehezebb megismerni a hallgatókat és ellenőrizni, valóban azt tanulják-e, amit a diplomájuk követel. Az UNESCO AI-kompetenciakeretrendszere elsősorban az iskolákra fókuszál, a felsőoktatásra konkrét útmutatást nem ad.
Homályos szabályok, kevés koordináció
Egy ausztrál vizsgálat 39, informatikát oktató egyetem nyilvános AI-irányelveit elemezte. Csak egy intézmény adott közzé konkrét útmutatót; a szabályok gyakran a fegyelmi szabályzatokba rejtve szerepeltek. Mindössze hét egyetemnek volt dokumentált koordináló testülete, például munkacsoportja. A szerzők szerint az AI gyorsabban rombolja a számonkérési rendszereket, mint ahogy az intézmények kialakíthatnák a kezelésükhöz szükséges kereteket.
A tanulás kihagyásának veszélye
A kutatók körében az idén a hangsúly a csalásról a tanulás teljes kihagyására tolódott: a hallgatók a munkájukat egészen az AI-re bízzák, így maguk semmit nem tanulnak. Azt, hogy ez mekkora méretű, nehéz megbecsülni. A jelenlegi szabályzatok ezt a jelenséget nem kezelik megfelelően.
Átalakuló számonkérés és az AI-detektorok sorsa
Az egyetemek főként a számonkérést alakították át: több személyes vizsgát és szóbeli prezentációt vezettek be, máshol engedélyezik az AI-használatot, de jelezni kell. Több intézmény elhagyja az AI-detektorokat, mert nem mindig pontosak, és alaptalan vádakhoz vezethetnek. Az Európai Unióban a hangsúly a hallgatók alkalmazkodóképességének fejlesztésén van: önálló ítélőképesség, információk kritikus értékelése AI-vel és AI nélkül, valamint tanulási célok önálló kitűzése.
Az egyetemek versenyeznek egymással, és ritkán osztják meg a tapasztalataikat. A szerzők szerint a nemzeti szintű koordináció segíthetne, de ehhez egy független, állandó szervezet kellene, amelynek finanszírozása egyelőre nem tisztázott. Ennek hiányában az intézmények kockáztatják, hogy a gépi intelligencia korában elveszítik a jelentőségüket.