Az „Artificial” film kritizálja az AI-cégek vezetőit, miközben sötét figyelmeztetést ad

Az „Artificial” című új film az OpenAI és a mesterséges intelligencia (AI) fegyverkezési versenyéről szól, és olyan furcsa járásokat mutat be, mint amilyenekkel a történelem alakul. A filmben Sam Altmant, az OpenAI vitatott vezérigazgatóját Andrew Garfield alakítja, akinek fiús ugrándozását maga Altman is pontossága miatt méltatta. Ilya Sutskever, az OpenAI társalapítója szerepében Jurij Boriszov látható, aki egy geekes, Frankenstein-szerű szörnyetegként mozog. Elon Muskot Ike Barinholtz kelti életre, aki egy magabiztos, majomszerű járással parancsolja a szobát. (Wired)

A Luca Guadagnino rendezte film nem kis vitát kavart a New York-i Filmfesztiválon. Eredetileg az AmazonMGM adta volna ki, de visszaléptek, miután az Amazon 50 milliárd dolláros üzletet kötött az OpenAI-val. Végül a Neon független stúdió vette át a filmet. A rendező, Guadagnino szerint a történet „a győzni vágyást” ragadja meg, ami sok néző számára ismerős lehet, különösen, hogy az AI-iparág vezetői — köztük Altman — láthatóan igyekeznek lassítani a technológia gyorsulását.

A film szinte teljesen kedvezőtlen képet fest az AI-boom fő mozgatóiról, beleértve Altmant és más OpenAI-érdekelt feleket is. Míg a 2010-es „Social Network” a Szilícium-völgy zsenijeit az iparág titánjaiként és a jövő építőiként mutatta be, az „Artificial” éppen ellenkező hatást ér el: önelégült lúzerekként ábrázolja őket. A film fekete komédiaként indul, ami szinte szürreálisba hajlik, és bár van benne némi feszült erotika Altman és Sutskever karaktere között, nagyrészt szexmentes.

A film sötét figyelmeztetést is tartalmaz az AI fejlődésének veszélyeire. Egy volt Anthropic alkalmazott, Jacob Coxon szerint volt kollégái az „emberiség végső játszmájának” nevezték a következő éveket. Egy másik kutató szerint 10%-os eséllyel az AI „minden embert megölhet” egy évtizeden belül. A film ezeket a feszültségeket magasztos erkölcsi drámaként állítja színre, ahol Sutskever karaktere a biztonsági intézkedésekért, lassításért és az AI emberiséggel való „összhangjáért” küzd, míg a többiek a technológiai és tőkés növekedés mellett érvelnek.

Az „Artificial” meggyőző, bár frusztráló pontot tesz az AI-verseny kapcsán. A technológia már létezik, és a kérdés már csak az, hogy ki és hogyan tudja majd használni. Az etikai kérdések háttérbe szorulnak, ha mindenki más szabálykönyv szerint játszik. A film arra utal, hogy ha nem az OpenAI irányítja a számítástechnika jövőjét, akkor azt az Anthropic, a Google vagy Elon Musk fogja megtenni. A filmben Sutskever és Geoffrey Hinton (Mark Rylance alakításában) egy kínai befektetőt utasítanak vissza, aki neurális hálózati technológiát akarna drónokhoz és arcfelismerő rendszerekhez használni.

A film talán leginkább az AI-szkeptikusok legrosszabb félelmeit erősíti meg, miközben felbőszíti a lelkes támogatókat. Ugyanakkor helyenként valóban vicces, és a jövő önjelölt mérnökeit megvetéssel kezeli. A film záró jeleneteiben a szereplők idegesen nevetnek, miközben Barinholtz félvállról, szarkasztikusan biztosítja őket: „A jövő fényes! Mindannyian jól leszünk!” A film bemutatója után Luca Guadagnino kijelentette, hogy a történet egy másfajta vágyat ragad meg: „a győzni vágyást”.